Get Adobe Flash player
Kaukázusi erőpróba Nyomtatás E-mail
2008. november 26. szerda, 10:05
Vannak emberek, akiket a kihívások éltetnek. Hétköznapi szemlélettel nézve a lehetetlent súrolják.

Jól bírta a Moszkvics és két utasa a zord viszonyokat

Kaukázusi erőpróba


Vannak emberek, akiket a kihívások éltetnek. Hétköznapi szemlélettel nézve a lehetetlent súrolják. Ilyen „kalandornak” ismerjük dr. Kozma Hubát, aki az augusztusi, egész megyét átszelő tájékozódási versenyt szervezte, és aki az elmúlt hetekben érkezett haza az első Kaukázus Raliról, most pedig újabb erőpróbákra, rendezvényekre készül. Tapasztalatairól és terveiről kérdeztük.

Nemrég tért haza egy hosszabb útról, és úgy tudom, máris újabb távoli kalandozásra készül.
- Így van, augusztus 30. és szeptember 15. között a Caucasian Challenge (Kaukázus Rali) mezőnyével 11 országon keresztül jutottunk el barátommal Budapesttől Jerevánig egy húsz éves Moszkviccsal.


Ott, ahol a madár se jár

A nemzetközi autós kalandtúra az augusztusi Adrenalin Tájékozódási Versenyhez hasonló rendszerben, geocaching jelleggel zajlott, ahol a résztvevők a szervezők által megadott GPS-koordináták alapján tájékozódtak, illetve oldottak meg feladatokat útközben.

Nem volt nagy bátorság nekilódulni ekkora távnak egy Moszkviccsal? Hogy bírta az autó a versenyt?
- Nem hiszem, hogy nagy bátorság kellene egy ilyen úthoz. A Kaukázus országai a XX. század jelentős részében orosz befolyás alatt éltek, így járműparkjuk is az általunk használt autóhoz hasonlóakból áll. Ők mindmáig naponta közlekednek azokon az utakon átlagos állapotú autóikkal, melyekre mi most jól felkészített járműveinkkel kalandozni mentünk.

Arról nem is beszélve, hogy egy Moszkvicshoz könnyebb ott hozzáértő szerelőt találni. Egyetlen nagyobb problémánk volt az üzemanyagpumpánkkal, egyébként az autó kiválóan állta a próbát, és így végül negyedikként zártuk a versenyt.


Aghdam szellemvárosában

Merre vezetett a Caucasian Challenge útvonala? Hogyan értékeli a túrát?
- Szépségekben és kalandokban bővelkedő utunk Horvátországon, Bosznián, Montenegrón, Koszovón, Albánián, Macedónián, Bulgárián, Törökországon, Grúzián és Karabahon, kb. 7500 kilométeren át vezetett Örményország fővárosáig, Jerevánig. A Kaukázus megosztottságára jellemző, hogy utunk vége előtt egy héttel már jártunk 70 km-re a végcélunktól, de a határok átjárhatatlansága, illetve saját kíváncsiságunk még csak ezután vitt bennünket az 5165 méteres Ararát közelébe, az alig egy hónappal korábban még háborúzó Grúzia magas hegyei közé, az 1991-es örmény előrenyomulás óta üresen kongó, egykoron 110 ezres Aghdam szellemvárosába Karabahban, vagy például egy, az iráni határon húzódó sziklapárkányba vésett főútra is.


A Moszkvics a jereváni célban

Hová készül legközelebb?
- Szeretném megismételni, illetve felülmúlni az egy évvel ezelőtti teljesítményemet, ezért januárban ismét Afrika felé veszem az irányt. A 2009-es Budapest-Bamako Rali mezőnyével, újra egy különleges járművel szeretnék eljutni Mali fővárosába, Bamakóba. A tavalyi versenyen a Dáciával Bamakóba Team tagjaként, annak szervizautójával, egy 18 éves Isuzu kisteherautóval teljesítettem a távot, jövőre pedig egy emelőkosaras, előre láthatóan régi tűzoltóautóval szeretnék majd kiutazni.

Ennyire szereti kísérteni a sorsot? Miért ragaszkodik a különleges járművekhez?
- Nem a mazochizmus, inkább a kényszer „tol alám” ilyen furcsa járműveket. A nagyobb túráknak mindig van valamiféle jószolgálati célja, a velem hasonló gondolkodású barátaimmal pedig inkább a segélyakciókra fordítjuk a rendelkezésünkre álló szűkös kereteket, mint újabb, biztonságosabb, kényelmesebb járművekre.

Azért persze igyekszünk a szükségből erényt faragni, és a lehető legstílusosabb darabokat beszerezni ezekre az utakra, ezért keresünk most is épp emelőkosaras autót, amit kinti ismerőseink kértek tőlünk. Ezekre az autókra jobban figyel a média is, és – noha nem az exhibicionizmus vezet minket – tény, hogy ez esetleges szponzorainknak is előnyösebb.

Említette a segélyprogramok fontosságát. Milyen jótékonysági akcióval készülnek a következő Budapest-Bamako Ralira?
- Már a tavalyi rali során is sikerült kórházi berendezéseket kiszállítanunk Bamakóba jó 40.000 euro értékben, és az akkor ott megismert orvos barátaink hívták fel a figyelmünket az afrikai cukorbetegek szó szerint életbe vágó problémáira.

Azok a szegény sorsú emberek, akik nem jutnak be valamely segélyszervezet által szponzorált programba, nem tudnak még inzulinhoz sem jutni, így gyakorlatilag esélyük sincs arra, hogy életben maradjanak. Az ő helyzetükön igyekszünk barátaimmal segíteni. Gyógyászati segédeszközöket, steril fecskendőket, tűket, vércukormérő berendezéseket gyűjtünk, illetve bármit, amivel javulhatnak a Maliban élő cukorbetegek életben maradási esélyei. Több nagy járművünk is lesz, sok mindent el tudnánk vinni, így, ha valaki támogatni szeretné tevékenységünket, örömmel fogadunk bármilyen felajánlást.

Gondolom, evés közben jön meg az étvágy. Milyen további úti célokat tűzött ki maga elé a 2009-es esztendőre?
- Valóban, az utazás valódi szenvedélyemmé vált, így az utóbbi időben kalandtúrákat is szervezek, régi álmom valósítva meg ezzel. Egyeztetés alatt áll egy húsvéti Budapest-Minszk, illetve egy nyári napforduló idejére tervezett Amsterdam - Vilnius - Nordkapp (Európa legészakibb pontja) - Oslo útvonalú északi túra szervezésében való közreműködésem is.

Ezen túlmenően jó lenne végre eljutni Indiába, hogy részt vegyek a motoros kalandtúrák egyik leghíresebbikén, ahol a résztvevők a monszun időszak kellős közepén, riksákkal szelik át az indiai kontinenst.

Ezek szerint szűkebb környezetünkben már nem is szervez utakat?
- Dehogynem! Február végén, vagy március elején, majd augusztusban szeretném megrendezni a GEOTRACER.HU nyári Adrenalin Tájékozódási Versenyéhez hasonló, második és harmadik versenyt. Ezeknek még csak a lehetséges helyszíneit keressük, így a részletekről egyelőre nem tudok többet elárulni. A közeli honlapfrissítést követően, a www.geotracer.hu címen erről, és a bamakói utunkról is tájékozódhatnak majd az érdeklődők.

 

 

 
Hirdetés