Get Adobe Flash player
Atomfizikus, aki Kiskőrösről indult Nyomtatás E-mail
2011. május 02. hétfő, 09:19

Követve a bevált hagyományt, az idei végzősöket sem engedi el „útravaló” nélkül a Petőfi Sándor Gimnázium. Az előző évfolyamokkal olyan közismert személyiségek osztották meg könnyel, örömmel és verítékkel megszerzett élettapasztalataikat, mint például Schaffer Erzsébet Pulitzer-díjas újságíró, vagy Böjte Csaba Ferences-rendi szerzetes.


Ezúttal egy volt kiskőrösi diák, dr. Aszódi Attila jött el, hogy megélt tapasztalatairól és azok tanulságairól beszéljen. A Budapesti Műszaki Egyetem Atomenergetikai Tanszékének vezetője, a Nukleáris Technikai Intézet igazgatója a zsúfolásig telt teremben háromosztálynyi érettségi előtt álló fiatalnak mesélt az útról, amely ebből az intézményből indult, és amelynek állomásai mostanra a világ számos táját érintették Európától az USA-n át Ausztráliáig.


A legfőképpen fizikával és energetikával kapcsolatos témákhoz és egyetemi előadótermekhez szokott előadó bár saját megvallása szerint szokatlan helyzetben érezte magát, ez cseppet sem látszott. Hiteles volt, amit a kamasz- és felnőttkor választóvonalát feszegető fiatalok hiperérzékeny „vevőikkel” megéreztek, és feszült érdeklődéssel köszöntek meg.

Névjegy:
Dr. Aszódi Attila 1988-ban érettségizett a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnáziumban.
Ezt követően a BME Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát. Paksra kihelyezett energetikaimérnök-képzésben vett részt, ami szervesen kapcsolódott az atomerőműhöz, majd Budapesten folytatta tanulmányait.

Ph.D. kutatásainak jelentős részét a Drezda melletti rossendorfi kutatóintézetben végezte, és Budapesten védte meg dolgozatát.
1997-től a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi adjunktusa, 1999-től – alig 30 évesen – tanszékvezető.

2003 és 2004 között Paksra kiküldött miniszteri biztos, majd visszakerült a Műegyetemre. 
Jelenleg egyetemi docens, 2004-től vezeti a BME Nukleáris Technikai Intézetét.

Számos kitüntetése mellett 2003-ban beválasztották a Magyar Hírlap által meghirdetett „Az 50 legsikeresebb magyar fiatal” közé.
Az utóbbi hetekben a japán földrengést követő fukushimai atomerőmű katasztrófa részleteiről és hatásairól nyilatkozó szakértőként találkozhatott a közvélemény a nevével.

Nős, három gyermek édesapja.

A negyvenes évei elején járó szakember közvetlenségével, szakmai alázatával, a szavaiból tükröződő emberséggel, és az arcáról letörölhetetlen mosollyal a szavakon túl is egy olyan alternatívát mutatott, amiben megfér egymás mellett a lelkiismeretes kemény munka, a karrier, az önmegvalósítás, a család és az értékek tisztelete.

Pedig nem mindig azt mondta, amit 18 évesen szívesen hall az ember. Akkor például, amikor beszélt a főiskolai, egyetemi, szakképzési évek hirtelen beköszönő szabadságáról, a külső kontroll látszólagos lazulásáról, és ennek a csapdájáról. Amikor leszögezte: kemény munka nélkül nem lehet olyan eredményt elérni, amiért az ember képes lesz önmagát is becsülni. Vagy amikor megkérdőjelezte a liberalizmus létjogosultságát az oktatásban, s helyette a segítő terelésre voksolt. És akkor is, amikor elragadtatással beszélt a családról, és követésre méltó példaként a házasságról.  

Az egykori diák hálával beszélt a Kiskőrösön töltött évekről, a gimnáziumi tanárokról, akik – mint fogalmazott – mérföldkövekkel jelezték az utat, amin érdemes elindulnia. Így a tehetségét meglátó fizika tanár, aki hagyta, hogy az iskola első lézerét ő próbálja ki, vagy a Pakson töltött egyetemi évek, ahol végképp eldőlt, hogy nukleáris energetikával szeretne foglalkozni.

Aszódi Attila rámutatott arra is, milyen sokat veszíthet egy társadalom és annak tagjai, ha az oktatásban, és ezáltal az általános ismereteinkben háttérbe szorulnak a természettudományok. Nem csak azért, mert korunk materializálódott világban enélkül lehetetlen értékesíthető termékekkel megjelenni a világpiacon, hanem azért is, mert alapvető matematikai, fizikai ismeretek nélkül az emberek sokkal fogékonyabbakká válnak a rémhírekre és tévhitekre.

Ezek pedig a mai információdömpingben válogatás nélkül szakadnak ránk. Hasonló a helyzet az alapvető pénzügyi fogalmakkal is – világított rá az előadó, majd még egyszer összefoglalta az útravaló lényegét:
- A mai világ nagy előnye, hogy szabad: mindenki azt csinál, amit akar. Ugyanakkor korunk nagy veszélye, hogy szabad: mindenki azt csinál, amit akar. A felnőttkor kezdetétől rajtunk nyugszik döntéseink felelőssége és következményeik.


Túlfokozott Fukushima miatt a hangulat

Az előadást követően dr. Aszódi Attilát a fukushimai atomerőműben történt szerencsétlenségről, és annak hatásairól kérdeztük.

Március 11-én a Japánt megrázó földrengés megállíthatatlan folyamatot indított a fukushimai atomerőműben. Mi vezetett az katasztrófához?
- A földrengés nem okozott érdemi kárt az atomerőművekben, de olyan nagymértékű talajmozgást indított el az óceán fenekén, ami extra méretű cunamihoz vezetett.  Ez a fukusimai atomerőmű egyes telephelyét 15 méteres vízszintváltozással és óriási erővel érte el, rendkívül fontos biztonsági rendszerekben téve kárt.

Mivel – a reaktorok biztonsági hűtésében beállt hiba miatt – az üzemanyag kazetták túlhevültek és megsérült a burkolatuk, hidrogén keletkezett. Ez vezetett három reaktorcsarnokban hidrogénrobbanáshoz. A robbanások következtében megnyíltak olyan mérnöki gátak, amelyeken keresztül a radioaktivitás ki tudott jutni a környezetbe. A kettes reaktorban pedig az épület alsó részének a sérülésekor nagy aktivitású víz jutott ki egy kábelcsatornán keresztül az óceánba.

A közvélemény fokozott érdeklődése milyen hatással volt az Ön munkájára és hétköznapjaira az elmúlt hetekben?
- Az első híreket még Magyarországon olvastam, majd március 13-án Vancouverbe utaztam egy konferenciára, és több közleményt már onnan adtam ki. Mivel a kanadai konferencián voltak japán szakemberek is, akikkel folyamatosan tudtam egyeztetni, számos többletinformációt sikerült hazaküldeni.


Fizikus generációk: Szabadszállási Gréta, Aszódi Attila, Suhajda János


Azóta is számos anyagot, tanulmányt írtam, rengeteget nyilatkoztam tv-ben, rádióban, újságokban. (Ezek az anyagok megtalálhatók a http://www.reak.bme.hu/munkatarsak/dr_aszodi_attila.html honlapon - a szerk.) Szakemberként kicsit furcsának is találom, hogy a nemzetközi média figyelmének homlokterébe az atomerőmű balesete került, miközben a földrengésben, illetve a szökőárban 27 ezer ember halt meg.

Voltunk-e, vagyunk-e bármilyen veszélyben itt, Magyarországon?
- Fukushimával kapcsolatban nem. Szerintem túlfokozott a hangulat ezzel kapcsolatban.

Van-e olyan tanulsága a szerencsétlenség, amit más atomerőművekben – például Pakson – érdemes megfontolni?
- Ez hamarosan kiderül, ugyanis az EU kezdeményezte, hogy az összes európai atomerőműnél vizsgálják felül a biztonság színvonalat. Pakson már el is kezdődött a munka.

Fukushimában nem számoltak tervezéskor ilyen hatalmas mértékű szökőárral. Az európai atomerőművekre vonatkoztatva az most a kérdés, hogy elképzelhető-e olyan eseménysorozat, aminek a hatásai nagyobbak, mint amit a tervezés során figyelembe vettek. Ha pedig van ilyen, akkor tudunk-e olyan eszközöket, intézkedéseket tenni, amelyeknek a segítségével ezeknek az extrém terheléseknek a hatását megelőzhetjük, illetve a következményeket csökkenthetjük.

Ezekre a kérdésekre az úgynevezett stressz-teszt fog választ adni, hamarosan. Ha az szükségessé válik, a kellő intézkedéseket, átalakításokat meg fogják tenni az európai atomerőművekben.

 


A cikkekhez és galériákhoz a hozzászólás csak regisztráció után lehetséges.

 

 
Hirdetés