65 éves aranykalász

A gazdák télen manapság is továbbképzik magukat. A betakarítási munkálatok végeztével előadásokra járnak, elsajátítják az új ismereteket, megbeszélik tapasztalataikat, ha kell, vizsgát is tesznek egy-egy tanfolyam után, ezüst- és aranykalászos gazda minősítést szerezhetnek. Régen sem volt ez másként.

Podobni József 1942-ben kiváló eredménnyel végezte el a magyar királyi téli gazdaképző tanfolyamot, hogy aztán aranykalászos gazdaként lássa el földjein a napi feladatokat. Az ezüstkalászos és az aranykalászos gazdaképzés már abban az időben is jól bevált, gyakorlatias jellegű ismereteket nyújtott a tanfolyami hallgatóknak.

A gazdálkodás színvonalának emelkedését segítették az Önképzőköri gazdakör által szervezett tanfolyamok, melyen nemcsak áru és terményismeretet, de a helyes állattartás szabályait és gazdasági ismereteket, még a várható terméshozam kiszámítását is megtanulták a hallgatók. Természetesen a tanfolyam vizsgával zárult, ahol a reggeli hálaadó istentisztelet után a feltett kérdésekre jól kellett felelniük a „tanulóknak". A vizsgát az önképzőköri gazdakör előadásai követték.

1942-ben például a vizsga után Szentgyörgyi István elnök üdvözlő szavait követően Podobni József tartott előadást az olajos magvak termeléséről, Szenohradszki István pedig a szarvasmarhák helyes tartásáról.

A tankönyvek Józsi bácsi könyvespolcán még ma is hűen tükrözik a korabeli mezőgazdasági képzés sarokpontjait, mint ahogyan az egykori diák naprakész jegyzetei is, amelyeket az iskoláról, a képzésről, a tananyagról írt.

Boda Zsuzsa